KicsiKözepesNagy

A hólapát dicsérete

2009. december 15., kedd

Az idén szép komótosan érkezik a tél, nem lehet egy szavunk sem, hogy már októberben beütött a mennykő! S ráadásul az első igazi hó is kellemes, napsütéses reggelre ébresztett. Hideg, fázós volt a kora reggel, de olyan hamar szikrázó napsütés lett! A hólapát - derék téli segédeszközöm - már elő volt készítve egypár napja, hisz az előrejelzések - és a derekam:), plusz a kecskék mekegése :) - jelezte, hogy megváltozik az időjárás. Kellemesen centis havacska esett, tehát nem kellett még nagyon nekigyűrkőznöm a lapátnak. Tulajdonképpen egy kis sepregetéssel járhatóvá tettem az utakat az istállókhoz és a műhelyhez: ez még csak amolyan imitálása volt a hólapátolásnak.
Faluhelyen ilyenkor hamar kiderül, ki kel legkorábban: kinek a portája van leghamarabb letakarítva. Elárulom: nem vagyok a legelső.
A reggeli etetést és az állatok kieresztését rögtön a fűtés követi. Fával fűtünk elsősorban, s a konyhai sparhelt kitakarítása, koromtalanítása, hamuzása után állok csak neki a begyújtásnak. Feri kedvenc téli zöngéje: " fával tüzelünk, de a levegővel fűtünk!" Tehát a kályhaajtók nyitvatartásával és időben való zárásával érhetjük el, hogy kályhánk ideálisan üzemeljen. Nagy hidegben így is naponta kétszer gyújtjuk el a cserépkályhát - idén ilyen még nem volt. A sparhelt viszont egész nap folyamatosan duruzsol, meleget is adva, és a főzés is ezen bonyolódik télidőben. Van még egy fűtéssel kapcsolatos szállóigénk: fényesíteni a tüzet. Ez az a munkafolyamat, amikor a parazsat megpiszkáljuk, hogy új erőre kapjon, s a következő rakat hamar lángra lobbanjon.

Forrás: http://egycseppbodzas.blogspot.com

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges!