Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

Happy end

Na ilyen is ritkán van... Annyiszor hívtam már a menhelyet - hol kutyust találtam, hol beteg cicát, hol halott cicát...

Ma egy bevásárlóközpontnál a parkolóban (már indulófélben) megláttam egy berni pásztort. Ott bóklászott, láttam, próbál bemenni a fotocellás ajtón. Gyorsan leparkoltam. Gazdi sehol. Közben ebzet bejutott az épületbe. Pórázt a zsebembe gyűrtem, és igyekeztem odaérni.
Na mikor beléptem az ajtón, látom, hogy az egyik értelmiségi alkalmazott (belül tuti szőke) épp próbálja kitessékelni az ajtón. Csak hogy kint legyen. Mondom - nem kéne inkább a menhelyet hívni, mint kizavarni, hátha elütik????
Emberségből jeles.

Na még bent rátettem a retrieveres pórázt. Picit tartózkodó volt, de nagyon békés, szelíd, édes kis pofa.
Kimentünk. Merthogy a mindenható szabályzat ugye - kutya be nem mehet.

Nyakörv sehol. Úgy láttam, kislány volt, de hát a hosszú szőr... Hívtam a menhelyet. Mondták, fél óra. Oké, addig hátha a gazdi is előkerül. Ha mégsem, hívjam őket újra.
Közben kijött hozzánk az értelmiségi belül-szöszi, mondja bemondatja a hangosba. Az értelem első szikrája. Mondom: jó.

És végre egy történet jól végződött - hirtelen előkerült a gazdi a telirakott bevásárlókocsival, egy szimpatikus uriember. Mondja, még sosem csinált a kutya ilyet - jóval odébb a parkolóban volt a berni lányka a másik berni pásztorukkal a terepjárójukban, és nyilván gazdi után indult., a lehúzott ablakon át.

Gazdi nagyon hálálkodott, és hát nyilván legközelebb nem hagyja ennyire lehúzva az ablakot. Visszakísértem őket a terepjáróhoz, megdögönyöztem a másik bernit is. Gazdi mindenáron akart adni két doboz sört, de köszöntem, nem éltem a lehetőséggel. Egyszerűen csak örültem, hogy most nem kellett tényleg megvárnom a menhely autóját.

Tökéletesítettem a retrieveres pórázainkat. Ugye még nem volt rajta olyan kis megszorító izé, hogy a nyaka mögött rögzíteni tudjam, ha szükséges. Na kérem, ez is megoldva. Szuper lett. És filléres dolog. Soha többet nem veszek a netről. Minek??? Nagyon egyszerű elkészíteni. És hát tényleg fogyóeszköz, így meg bármikor tudom frissíteni a készletet.

Talán holnap jön az új síp. Remélem... Kell a távirányító, és kész.

Öt óra körül leszaladtam Sallykével egy gyors sétára... Mikor felértünk, megfürdettem a hátsó fertályát.
Hihetetlen, hogy az első napokhoz képest milyen együttműködő. Leül a kád előtt (nem pedig belefeszül a földbe húsz körömmel), besegítem... Aztán ÁLL a kádban, míg fürdetem (régen: a kád sarkába bekuporodott), hagyja, hogy megtörölgessem, aztán mikor szólok, kiugrik magától, EGYEDÜL, bizony. És pucol a helyére. Ahol a a vetbed-en szépen száradhat a farkincája, lábai.
Nagyon sokat nyílt. Mintha nem is ugyanaz a kutya lenne.
Sosem adnám senkinek. :)))

Annazara blog