Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

Rottweiler - a félelmet nem ismerő lovag

A rottweiler származásáról sajnos nincsenek írásos vagy tárgyi bizonyítékaink, és nincs szüksége arra, hogy kultuszát növeljük, gladiátor vagy harci kutyának állítsuk be.

Sajnos ma Magyarországon a Rottweiler név hallatán a felelőtlen tulajdonosoknak, és a negatív híradásoknak köszönhetően az emberek nagy része már azonnal ítélkezik a fajta felett, és vérengző fenevadnak gondolják, mesébe illő történeteket ismernek származásáról. Köszönhető ez azoknak az embereknek, akik a fajtát státusszimbólumként, és nem az igazi értékeiért tartják. Sajnos pozitív híradást, véleményt kevés publikációban hallottam. A rottweiler pedig ennél sokkal többet érdemel, ezért próbálnám pár mondatban eloszlatni ezt a kultuszt és tartani magam ahhoz, ami valójában bizonyítható. A tény az, hogy a rottweilert Németországnak, és a római időknél sokkal későbbi tenyésztőknek köszönhetjük.

A római ős

A régi római birodalom területén őshonos hajtókutyákkal való hasonlóságra alapozva próbálták történetét rekonstruálni. Az biztos, hogy a régi római harci-és hajtókutyákat megbízható, kemény, molosszoid fajta kutyákként írják le, az is biztos, hogy a hódító római legionáriusok nagy barna-fekete kutyákkal az oldalukon keltek át az Alpok hágóin és foglalták el az akkori Germán területeket. Tehát a rottweiler ősei feltehetőleg Germániában korabeli római providenciában élhettek. A rottweiler római kori őseit az évszázadok során tenyésztett, majd bevándorolt kutyákkal, juhászkutyákkal, buldogokkal is párosították. Az ős rottweilert jó őrző- és hajtótulajdonságai, valamint kitartása és bátorsága miatt tenyésztették. Az idők során a Rottweil városában élő szarvasmarha kereskedők elválaszthatatlan segítője lett, csordáik terelésére alkalmazták.
A rottweiler tehát a Németországi Rottweil városáról kapta a nevét, a város a róla elnevezett kutyafajtának köszönheti a világhírnevét.

Gondoljunk csak bele, hogy akkoriban a szarvasmarhákat lábon terelték a vágóhídra, amely esetenként több hetes terelési munkát is jelenthetett. Mekkora erő, kitartás, bátorság kellett a kutyáknak a náluk sokkal nehezebb, erősebb és ráadásul pánikban lévő állatok tereléséhez. Már az akkori tulajdonosok is kizárták a tenyésztésből a gyengébb kutyákat, olyan szelekció működött, ami pozitív hatással van a mai rottweiler testfelépítésére, temperamentumára is.
Más korántsem alaptalan elmélet alapján a rottweiler eredete a svájci terelőkutyákhoz nyúlik vissza és lehetséges, hogy közös ősön osztozik a berni pásztorral. A fajta hasonlósága tagadhatatlan.
Az első fajtastandard 1883-ban jelenik meg
Az ipari forradalom következményeként XVIII. század végére azonban megszűnnek a rottweiler kitenyésztésének okai. A vasúti szállítás megszűnteti a pásztorkutyák iránti igényt, a fajta egyedszáma drasztikusan lecsökken, az 1894-ben megjelenő német fajtákról szóló tanulmány már meg sem említi a fajtát. A rottweiler történetéről a következő 28 év során semmit nem lehet tudni. A fajta kialakulásában mérföldkőnek számított a rendőrségi munkakutyaként történő elismerése 1910-ben, innen számíthatjuk a fajta mai napig is tartó sikertörténetét, világszerte elért népszerűségét. Ami felett az Allgemeiner Deutscher Rottweiler Klub (ADRK) gyakorol felügyeletet. A klubnál alapvető a szelekció, csak a munka vizsgával rendelkező vagy a Körungon megfelelt legjobb kanokat és szukákat tartják nyilván.
Tulajdonságainak köszönhetően Amerikában, Argentínában, Brazíliában, Németországban, és más európai országokban is szolgálati kutyaként nagy népszerűségnek örvend. Az Osztrák hadsereg külön rottweiler kutyakiképző bázist hozott létre, ahol tudomásom szerint a világon a legtöbb rottweilert képzik egy helyen.

Értelmes, hozzáértő kézben könnyen képezhető, de napi rendszerességgel történő foglalkozást igényel. Elsősorban őrző-védő feladatokra alkalmas, hiszen a terelőmunka mellett erre a célra tenyésztették ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy keresőkutyának, segítőkutyának alkalmatlan lenne. Energikus, bátor, fájdalmat szinte nem érez. Megjelenése őserőt sugall, és tisztában is van az erejével, ezért magabiztos. Nem kell az erejét fitogtatnia ahhoz, hogy kellő mértékben tiszteljék a négylábú- és kétlábú társadalomban.
Nem mindenki kutyája! Gyenge kezű, bizonytalan, bosszúálló, agresszív emberhez nem való. Kutyás tapasztalat nélküli embernek, első kutyának sem ajánlom.
A tapasztalataim azt mutatják, hogy a nem kellő szaktudással, fizikai felkészültséggel nem rendelkező kollegáim, alapvetően két nagy hibát követnek el a fajta kiképzésénél. Az egyik hiba, hogy a fegyelmező gyakorlatokat a német juhászkutya kiképzéséhez hasonló módszerrel akarják tanítani, és az eredményt is ilyennek várják. Nem veszik észre, hogy a fajta felépítése, izomzata miatt soha nem lesz olyan pörgős, pattogós, mint a német juhászkutya. Ahhoz, hogy pontos, látványos, élénk fegyelmező munkát érjünk el a fajtával, meg kell találnunk az egyed fajtajellegéhez, egyéniségéhez, vérmérsékletéhez illő legjobb motivációs eszközt.
A másik nagy hiba, hogy csak a támadó ösztön előhívását erőltetik egyoldalúan, a kutya fegyelmezettsége háttérbe szorul. Mire a hibát észreveszik a domináns kutya már fizikailag is, uralja a gazdát, önállósítja magát, utasítás nélkül, feleslegesen is támad, ami az irányíthatóságát negatívan befolyásolja. Nem lehet cél az, hogy egy kezelhetetlen fegyverrel járjunk szolgálatba! Mindkét esetben a rossz kiképzési módszereknek köszönhetően a kutyavezető a nem várt eredményt kapja, és könnyen mondja, hogy a kutya nem alkalmas szolgálati feladatokra. Pedig a hiba nem a rottweilerben van.

A kiképzése nagy odafigyelést igényel, mert a már bevésődött negatív cselekvéssorozatok csak nagy nehézségek árán javíthatóak. A fajta alapvetően nyugodt, a higgadt magabiztosság és a félelmet nem ismerő bátorság ötvözete. Veleszületett felsőbbrendűségi érzéssel rendelkezik, ezért ritkán kerül összetűzésbe más fajtájú kutyákkal, de nem ajánlott domináns magatartása miatt két vagy több azonos fajtájú kan kutyát együtt tartani. Ösztönszerűen megérzi a veszélyt, ha nem is tanítjuk, akkor is kialakul a fajtánál az őrző-védő ösztön.
Ha a támadó ösztöne előtör, sem a fájdalom, sem a félelem nem tudja eltántorítani, olyan, mint egy buldózer és egy gyorsvonat ötvözete. A nyugodt tekintet jó kedélyű kutyát sejtet, pedig a rottweiler akár halálos fegyverré is válhat. Nem ismer lehetetlent, nincs az a helyzet, amelyből kihátrálna. Vészhelyzetben feltétlenül lehet rá számítani, ilyenkor is jól irányítható de önálló döntésre is képes. Úgynevezett „egygazdás” kutya, akinek letette a hűség esküt, azt élete végéig feltétel nélkül szolgálja. A gazdaváltást nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tűri. Ezt a fajta kutyát folyamatosan foglalkoztatni kell, nagy mozgásigényű, de nem csak fizikailag, hanem szellemileg is gyakorlatoztatni kell. Ha nem foglalkozunk vele kellő mértékben lustává, munkája pontatlanná, megbízhatatlanná válik, pótcselekvésekbe éli ki energiáit. Méretei, ereje miatt mindig tudatni kell vele, hogy hol a helye a hierarchiában, de durvasággal, erőszakkal eredményt nem érünk el nála. Agresszióra agresszióval válaszol. Megfelelő pszichikai ráhatással tökéletes eredményt érünk el.
Érzékszervei kitűnőek, szaglása, hallása jó. Menekülő személy elfogásakor alkatát meghazudtolva gyors, szinte mindent elsöprő átütőerővel rendelkezik, fogása határozott, az őrző-védő fajták között a legerősebb. Fizikai adottságai miatt szájkosárban is, alkalmas több ember megfékezésére, karhatalmi feladatokra, tömegoszlatásra is kiválóan alkalmas. Megjelenése miatt a rottweiler szolgálati alkalmazása kettős hatású, egyrészt látványa sokkoló hatású, de ha ez nem elég fizikai ereje miatt erősen meggyőző tud lenni. A speciális alakulatoknál ezért kedvelt a fajta.
Fizikailag másfél – két éves korában kifejlődik, de szellemileg három éves korban tekinthető felnőtt, megbízható, terhelhető kutyának.
Szőrzete: rövid, sima aljszőrzettel rendelkezik, a hideget jól bírja, a nagy meleget és a tűző napsütést nehezen viseli. Színe fekete-rajzos. Élelmezése nem követel különlegességeket, a nagy energiatartalmú tápokat jól bírja, de habzsol, hajlamos az elhízásra, feleslegesen ne etessük, csak a jól végzett munka után! Kis csontokat egyáltalán ne adjunk neki, mert egyben lenyeli és ez komoly egészségügyi problémát, okozhat.
Betegségekkel szemben ellenálló, tartása nem igényel speciális körülményeket.

Ennél a fajtánál is el kell mondanom, hogy nem elég a média félre tájékoztatása által okozott kár, de még a hazánkban élő tenyésztők „áldásos” tevékenysége is megnehezíti a kiváló munkaegyedek tenyésztését. A küllem irányába történő tenyésztés csökkenti a fajta méreteit, a szelekció nem a kívánt módon működik. A küllemtenyésztés elkorcsosítja a kutyát. A nem tervszerű tenyésztésnek köszönhetően örökletes betegségek kerülnek szaporításra, pl. csípőízületi diszplázia, szemhéjbefordulás, rejtett heréjűség, porcszövetgyulladás. A másik véglet pedig, a szándékosan ideggyenge, túl agresszív egyedek tenyésztése őrző-védő célból, veszélybe sodorva a gyanútlan vásárlót, és a médiának ismételten teret adva a cikkezéshez. Mindkét eset nagy károkat okoz a felelős rottweiler tenyésztőknek. Rottweiler kiegyensúlyozott viselkedésének megőrzése is a fajta felelős tenyésztőinek kezében van, mert a rossz idegrendszerű egyedeket, rendelkezzenek bármilyen kiváló küllemmel, tilos tenyészteni!

Összefoglalva a Rottweilert értelme, bátorsága, ereje, megjelenése tette az őrző-védő fajták félelmet nem ismerő lovagjává!