Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

Állatmesék II. Úrnak születni kell

2010. október 30., szombat

Mai mesém a macsekokról szól, igen, többes számban. Úgy emlékszem, nem írtam róla, hogy a nyáron nálam nyaralt macskák közül egyet örökbe fogadtunk, mert a másikat barátainknál a boxerok sajnos, a másvilágra küldtek. Így Macsó a mi macskánk lett, és Benőke - a baráték kisfia - tudomásul vette, hogy a cicát csak nálunk dögönyözheti és ha hagyja, kinyomhatja belőle a szuszt. Persze, ahogy nődögél ő is, meg a macska is, ez egyre kevésbé drasztikus...

Macsó délceg kandúrrá cseperedett, amilyen csúf volt cicaként, úgy szedi össze magát, biztos készül az ivarzásra, s hát ilyenkor nem árt a legjobb formát hozni...Bubu egyelőre - aki nőstény - kitúrja a tálkája mellől, s olyan vad morgással tartja távol Macsót az etetőedénytől, hogy még én is megijedek...De ha csak morogna! Látnátok, mekkora maflásokat ken le a kandúrnak, meg sem mer szeppenni, csak tisztes távolból kivárja, hogy mi marad neki. Hiába teszek neki külön tálkába, Bubu szemmel tartja mindkét tálat és félelmetes morgással nem engedi Macsót addig enni, míg ő jól nem lakott. Akkor bajusznyalogatás, nyújtózkodás, elégedett mormicolás, majd leheveredés a legközelebbi kényelmes, lehetőleg kipárnázott fotelba, székre, kályha mellé.
Ez napjában kétszer, reggel és este lejátszódik a konyhámban, napközben kihajtom őket egerészni. Este persze megesik a szívem rajtuk, s többnyire beengedem őket a sparhelt mellé. Legrosszabb esetben is az asztalosműhely nyújt nekik éjszakai szállást, s ez is pusztán Bubu miatt, akinek az ürítési szokásai még mindig nem szobabiztosak.

Még fotók a macsekokról (mert azért nem csak a kutyákat szeretjük:) ) a blogon.