KicsiKözepesNagy

A paraszti konyha

2010. október 3., vasárnap

Pár száz év alatt óriásit változott a világ. Más a jelentése ma már egy csomó szónak, mint akár a középkorban. Ki a falusi, ki a paraszt? A XX. század óta már pejoratív értelme is van ennek a szónak, ami falusit, a föld megmunkálásából élőt jelenthetett valaha. Én tán az vagyok? Nincs földem, kertem, mégis tartok állatokat, s ráadásul városból jöttem ki falura. Akkor most én paraszt vagyok vagy sem? Magam semmiképp sem definiálnám parasztnak, de még falusinak is csak csínján...magamat. Akkor az én falusi vendéglátásom most micsoda? Ezer a kérdés és ugyanennyi válasz adható rá. Úgy gondolom, vendégkönyvem bejegyzései válaszokat, érzéseket tükröznek: ki mit várt és élt át a nálunk töltött napokban. Hogy ilyen a mai magyar falusi vendéglátás általánosságban? Honnan tudhatnám, hisz nem jártam más helyeken. Én a magam módján próbálom megvalósítani. Keresem a válaszokat és megmutatom, mi hogyan élünk ma, falun.
A gasztronómia és vendégeink falusi étkekkel való ellátása pedig szívügyem.. Legnagyobb kihívás, amikor vendégeim egy előre megrendelt étel elfogyasztása után teljesen rám bízzák a kosztolásukat. Ez nagy megtiszteltetés és komoly feladat.. Ezért nagy hangsúlyt fektetek a saját és a helyben termelt alapanyagok felhasználására, valamint folyamatosan tanulmányozom a régi korok paraszti ételeit, és sok-sok kísérlet után egyet-egyet átültetek étlapomba. De ugyanígy odafigyelek a különféle diéták előírásaira és a modern élelmiszer technológiákra is. A vidéki ízek ötvözetében már alkalmazom a keleti fűszereket (bors, koriander, gyömbér). A kenyeret hagyományosan magam dagasztom, de már malomipari lisztből, ami nem ugyanaz, mint sokszáz éve. Használok saját készítésű kovászt, de élesztőt, szárítottat is...Kézzel fejem kecskéimet, a sajtot magam dolgozom fel egyszerű eszközökkel, mint réges-rég is. Az ízesítésük, érlelésük már újkori.
Szóval falusi konyhám már akár az "intergalaktikus" jelzőt is viselhetné, mégis egyedi és megismételhetetlen: ez pedig a háztájimban megtermelt húsféleségeknek köszönhető. Nyulaim, kecskéim, tyúkjaim kizárólag környékbeli gabonát esznek, illetve a környező legelőket legelik, így garantálva húsuk legkiválóbb minőségét.

Forrás: http://egycseppbodzas.blogspot.com

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges!