KicsiKözepesNagy

Családi Kutya Program

Családi Kutya Program"Lelkes kölyökkutya-tulajdonosok jelentkezését várjuk, akik szívesen részt vennének a Családi Kutya Program legújabb vizsgálataiban" - olvasható az ELTE Etológiai Tanszékének felhívása az interneten. 


A kutatások a tudományos kíváncsiság kielégítése mellett számos gyakorlati problémára kínálhatnak megoldást, és a mindennapokban gyakran felmerülő kérdésekre adhatnak választ. A tanszéken dr. Csányi Vilmos vezetésével tíz éve indult - s mára pozitív nemzetközi visszhangot kiváltó - program célja a kutyák viselkedésének tudományos megismerése. A kutatók arra keresnek választ, hogyan gondolkodnak a kutyák, milyen érzelmeik vannak, hogyan, milyen kihívások árán alakulhatott ki a kutya és ember közötti páratlan kapcsolat, hogyan illeszkednek a kutyák a mai társadalomba és manapság milyen követelményeknek kell megfelelniük. Az utóbbi években rohamosan terjed a kutyatartás. Lehetetlen azonban nem észrevenni, hogy e folyamattal nem tart lépést a kutyákra és tartásukra vonatkozó ismeretek terjedése, aminek sok kutya (és gazda) látja kárát. A Tanszéken, kutyaiskolákban és kutyás rendezvényeken végzett vizsgálatok során szerzett ismeretek hozzájárulhatnak a kutya-gazda kapcsolat javításához és segíthetnek a gyakran konfliktusokhoz vezető viselkedési problémák megoldásában. A kölyökkori viselkedési elemek megfigyelése annak kiderítésére szolgál, hogy azok milyen kapcsolatban állnak a felnőttkori magatartással. Egy-egy napos, játékos vizsgálat keretében tesztelik a kiskutyákat - emberhez való vonzódás, új tárgyakkal szembeni reakció, zajérzékenység, apportírozó készség, birtoklási vágy -, s következtetnek a kölyök temperamentumára, félénkségére, stabilitására, agressziójára és játékosságára. A tapasztalatok alapján kidolgozott, általánosan elfogadott, a gyakorlatban is jól alkalmazható kölyökkori viselkedési tesztrendszer segítségével a tenyésztők, meg a leendő gazdák is könnyebben választhatják ki az igényeiknek megfelelő természetű kutyákat, sok későbbi csalódástól és fájdalomtól kímélve meg magukat és a négylábúakat is. Hol van a kutya természetes élőhelye? A kutyaaz ember domesztikációjának terméke. A civilizációtól ma is elszigetelten élő népeknél a kutya semmilyen szerepet nem tölt be, nem dolgoztatják és csak ritkán szolgál táplálékul. A kutya legjobban egy emberi közösségben érzi magát, így a legvalószínűbb feltevés az, hogy természetes élőhelye az emberi család, s egyben a tudós "beépülésének" terepe (a család életének zavarása nélkül). Fontos azonban, hogy ne csak egyetlen egyedet, hanem az adott faj minél több tagját figyeljék meg, kiküszöbölendő a véletlen szerepét, növelve a kutatás megbízhatóságát. Fontos továbbá, hogy a kutató maradjon semleges, ne változtassa meg a kutya és a családtagok közötti viszonyt. Megteszi egy-egy séta, simogatás, egy kis játék. Ám ha arra kíváncsi, hogyan és mikor verekednek egyes kutyafajták, elég, ha leül egy parkban egy padra és vár... vár... Mit tudnak a kutyák az emberről? A domesztikáció során az emberhez vonzódó, kommunikációját megértő, szociális viszonyaihoz leginkább alkalmazkodó állatok utódait tenyésztették tovább. Az ember sokféleképpen használja saját céljaira a kutyát: kísérő társként, házőrzőként, vadászként vagy nyájőrzőként (régebben harci feladatokra, sőt élelmiszer-tartalékként is). Bármilyen célra tartunk kutyát, fontos, hogy legyen engedelmes, megértse, mit várunk tőle, például felismerje azt az adott helyzetet, amelyben feladatot kell végrehajtania. A viselkedésevolúció szemszögéből vizsgálva, vagyis hogy milyen biológiailag megalapozott viselkedésjegyekben különbözik az ember "legközelebbi" rokonaitól - a csimpánztól, a gorillától és az orángutántól -, feltételezték, hogy a kutyánál is ki kellett, hogy alakuljanak azon különleges tulajdonságok egyszerűbb formái, mint az emberszabásúaknál, hisz enélkül képtelen lett volna olyan sokáig az emberi közösségekben megmaradni. A feltételezéseket nagyon jól igazolták a megfigyelések: a kutya képes szabálykövető viselkedésre, imitációra, rítusok kialakítására, megért számos nyelvi kifejezést, képes magasrendű, az emberre jellemző kooperációra. Engedelmeskedik a parancsoknak és bonyolult helyzetekben is megfelelően viselkedik. Mi több, él-hal a gazdájával való együttműködésért, könnyen átveszi annak lelkiállapot-változásait, s még utánozni is igyekszik őt. Érti-e a kutya az emberi beszédet? Egy átlagos kutya legalább 40-50 szót megért. Bizonyos szavak, különösen a "séta" (akár távolabbról, suttogva hangzik is el) viharos lelkesedést vált ki belőle, ahogyan a sétaidő közeledtével szó nélkül felvett póráz látványa is. Apró jelekből és neve hallatán tudja, hogy valami vele kapcsolatos esemény következik. A lakásban velünk élve előbb-utóbb egészen pontosan kiismer bennünket. Nem arról van szó, hogy érti a beszédet, hanem arról, hogy a neve és a változatlan formában elhangzó szavak mintegy jelzőkaróként könnyítik meg a számára lényeges információk kiszurését: gyere, egyél, kérsz stb. Ha a játékban szereplő tárgy nevét ismételgetjük (pl. az eldobott és visszahozott labdáét), egy idő után akkor is ráismer, ha nem dobtuk el. A következetesen betartott játékidőben fokozatosan egyre több tárgyat vetünk be, 3-4 tárgy megtanulása után egyre gyorsabban tanulja meg új tárgyak nevét, s különbözteti meg egymástól. Persze, előfordul, hogy néha csak a kedvenc tárgyát - e szempontból a labda különösen "veszélyes" - hajlandó kiválasztani a kupacból. Túl csábító játék jelenlétében ugyanis minden más dolog érdektelenné válik. A tárgyak felismerésénél azonban sokkal nehezebb vizsgálni, képes-e a kutya a környezetében élő, megforduló személyeket is a nevük alapján megkülönböztetni? E kérdés megválaszolására szolgál a keksz-teszt: a társaság tagjai kis dobozkákat kapnak, amelyben egy szem kedvenc keksz és egy kavics van. Küldjük el a kutyát azzal, hogy X ad kekszet. Ha máshoz megy, kavicsot kap. Ha X-hez, és a szokott módon kéri a kekszet, akkor elnyeri jutalmát és szinte biztosak lehetünk benne, hogy a választásban a tőlünk kapott információ, azaz a név elhangzása segítette. Előfordulhat, hogy a kedvenc személy sokkal fontosabb a kutya számára, mint a keksz, tehát mindig hozzá megy, akkor is, ha az illetőtől nem kap kekszet. A vizsgálatban részt vevő öt kankutya - puli, német juhász, skót juhász, óriás schnauzer és egy keverék - 14 személyt biztosan meg tudott különböztetni a név alapján. Kapcsolat és együttműködés A kutya viselkedésére nemcsak azért vagyunk kíváncsiak, mert szeretnénk jobban megérteni ezt a velünk oly szoros közelségben élő állatot, hanem azért is, mert magunkról szeretnénk kicsit többet megtudni. A kutya nemcsak hogy hajlandó a gazda utasításának vagy kérésének eleget tenni, de gyakran egyenesen ég a vágytól, hogy kitalálja, mit akarunk tőle. Ez a viselkedés nem természetes egy, az evolúciós fejlődésben hozzánk elég távol álló fajtól. Miért foglalkoztatja a kutyát ennyire, hogy "megfejtse" az embert, s ez a leggyakrabban sikerül is neki. A kutya őse, a farkas igen fejlett társas kapcsolatban élt. Ez az alapja, hogy az emberi közösségbe kerülve a kutya belehelyezkedjen abba, felismerje a rangsort és megtanulja a csoport alapvető szabályait. A szociális képességeken kívül ehhez arra is szükség volt, hogy a másik élőlény és cselekedetei érdeklődést keltsenek benne. A háziasítás során valószínűleg "fellazult" a kutyafajtárs-felismerő rendszere, és az ember a fajtárssal egyenlő, ha nem fontosabb részévé vált a környezetnek. Ehhez fejlett elmebeli képesség, magas szintű "gondolkodás" is kellett. A kutya és gazdája közötti hatékony együttműködés feltétele, hogy pontosan ismerik és figyelik egymás akcióit, a sajátjukat képesek visszafogni, és a másik akcióinak figyelembe vételével módosítani. Ennek záloga a jó kapcsolat, az érzelmi kötődés. A mai kutyák fő foglalatossága, hogy gazdájukat állandóan figyelve, kiismerjék minden mozdulatát, gesztusát, és viselkedésüket ezzel tökéletes összhangba hozzák. Köze van fentiekhez a kutya intelligenciájának? Egyáltalán létezik intelligens kutya? A képzettség nem azonos az intelligenciával - figyelmeztetnek az etológusok. - Egy engedetlen rosszcsont is lehet nagyon intelligens. Az intelligencia nem egyetlen konkrét képesség, hanem több képesség összessége: memória, tanulási, problémamegoldó, illetve kommunikációs képesség és szociális megértés. Épp úgy függ a szülőktől öröklött tulajdonságoktól, mint a kutyakölyköt ért környezeti hatásoktól. Ingerszegény környezetben nevelt kutyák felnőttként rosszabb tanulók, és nehezebben birkóznak meg a problémás helyzetekkel is. Vannak azonban eleve "tehetséges" kutyák, a kiteljesedésre azonban közülük is csak az ingergazdag környezetben felnövő kölyköknek van esélye. Van-e a kutyának tudata? Csak egy tudat meglétében lehetünk igazán biztosak: a sajátunkéban. A többiek tudatának meglétére tapasztalataink alapján következtethetünk. Legalább két tudati állapot különíthető el. Az egyik ahhoz a képességhez köthető, hogy az állat vagy ember tudatos észlelésre képes és erről megfelelő körülmények között a környezetét is tájékoztatni tudja. Kísérletek bizonyítják, hogy ez minden gerincesre jellemző, mert a legtöbb állat képes "beszámolni" észleleteiről, annak ellenére, hogy nem rendelkezik nyelvi képességekkel. A másik szint, hogy milyen jellegű "képek" jelenhetnek meg kutyánk tudatában: álmodnak-e, és miről gondolkodnak ébren? Korábban vitatták, hogy az állatok képesek agyukban képeket felidézni. Elektrofiziológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a kutyák (sőt a macskák is!) álmodnak, az álmok pedig szoros kapcsolatban vannak az állatok szempontjából fontos mindennapi eseményekkel. A biológusok feltételezik, hogy a tudatos lények sokkal több fájdalmat tapasztalnak meg, és ez valószínűleg érvényes a kutyákra is. Ez rendkívül fontos, már csak azért is, hogy a kutyák egyre kevésbé legyenek kitéve szenvedésnek, amelynek gyakori forrásai a túlzásba vitt tenyésztési szempontok vagy az emberi felelőtlenség. A tudatos kínzásról már nem is beszélve! A kutya (is) a szokások rabja? Hasonlóan a kisgyerekhez vagy a csimpánzhoz, a kutya is hajlamos utánozni társait, de főként gazdája viselkedését, akit kiválóan meg tud figyelni, és szívesen végez vele azonos cselekvést. Ha például a szokásos napi sétákról hazatérve egy ideig a kapun túlhaladva teszünk egy kerülőt, 180 megtett kerülő eredményeinek tanúsága szerint a kutyák egyik csoportja néhány alkalom után rájött, hogy a kerülők feleslegesek és többé nem követték a gazdát. A második csoport mindvégig követte a gazdát vagy mellette ment. A harmadik - a legérdekesebben reagáló - csoport tagjai eleinte nem igazán értették, mi történik, de kissé döbbenten a gazda után eredtek, majd - még egy kis sétában reménykedve - előre szaladtak. Mintegy 90 séta után kezdett rémleni nekik, hogy a séták után nem lépnek be azonnal a lakásba. Másfélszáz kerülő után már a gazdát megelőzve kezdtek a kerülőbe. Vagyis: kialakult bennük a kerülő megtételének szokása, bizonyságul arra, hogy a kutya képes az ember egyes szokásainak átvételére. Ez a képessége is segíti abban, hogy beilleszkedjen az emberi családba, ahol a családtagok szívesen végeznek együtt és hasonló módon bizonyos cselekvéseket: játszanak, sétálnak stb. A kutyák és a tükör Az ember gyakran néz tükörbe, mert sokat ad a látszatra, fontos számára, hogy a többiek jó véleménnyel legyenek a külsejéről. Aki tükörbe néz és a külsejét rendezgeti, fintorog, grimaszol, vagyis képes magáról valamiféle képet alkotni, azaz van "éntudata". Az ELTE Etológiai Tanszékének munkatársai különböző fajtájú és életkorú kutyákat vontak be a tükörrel folytatott kísérletekbe, hogy megtudják, hogyan reagálnak a tükörképükre, az ott látott fordított világra. Arra is kíváncsiak voltak, van-e különbség egy kölyökkutya és egy felnőtt egyed tükörképpel szembeni viselkedésében. A reagálásokat három fő kategóriába sorolták: az első csoport tagjai a tükröt egyszerű tárgyként vizsgálták meg: szimatolták, nyalogatták. A második csoport, a tükörképüket fajtársukként kezelő, azzal kapcsolatba lépni próbáló kutyák reakciói rendkívül változatosak voltak: az egyértelmű félelemtől a játékra híváson keresztül egészen az agresszióig. A harmadik csoportba soroltak a mögöttük lévő környezet felderítésére használták a tükröt, gazdájukat vagy egy érdekes történést figyeltek benne, és gyakran hátrafordulva ellenőrizték is a látványt. A különböző életkorú egyedek eltérő viselkedéséből pedig az valószínűsíthető, hogy a tükör használatának képessége az egyedfejlődés során fokozatosan alakult ki. Egy 4-6 hetes kölyök többnyire csak fajtársát látja a tükörben és többszöri próbálkozás után sem hagy fel a kapcsolatfelvétellel: a játékra hívással, vagy a "másik" megkeresésével. A felnőttek már ritkán és csak pillanatokra csapódnak be, gondolván, hogy egy riválist látnak. Általában nem sok érdeklődést tanúsítanak a tükör iránt, de adott esetben képesek megfelelő módon használni. Az ELTE Etológiai Tanszékének munkatársai eddigi kutatásaik során több mint száz - a közlekedési nehézségek miatt elsősorban budapesti - családdal, illetve kutyáikkal kerültek hosszabb-rövidebb kapcsolatba, közülük néhányan folyamatosan részt vesznek a munkában. A megfigyelés sikere sokban múlik azon, ha olyan kutyákkal és családokkal dolgozhatnak, amelyeket jól ismernek, bizalmi viszonyban vannak. Az etológusnak mindenről tudnia kell, még arról is, ha a kutya olyasmit csinál, amit a gazda valamilyen oknál fogva szégyell. A megfigyelések adatai titkosak, a kutatók azokat csak a gazda által engedélyezett mértékben és elsősorban tudományos célú közleményekben használhatják fel. Egy ilyen kapcsolat hosszabb időre szól, és megvan a lehetőség a kilépésre is. Folyamatosan várják azokat a lelkes jelentkezőket, akik legalább három kiskutyából álló alommal rendelkeznek és a kölyköket két alkalommal (5-6 hetes és 7-8 hetes korukban) be tudják vinni a Budapest, XI. kerület, Pázmány Péter sétány 1. alatti tanszékre. A tesztek a kutyák számára játékos helyzetekben zajlanak, egészségükre semmiféle kockázatot nem jelentenek és természetesen semmiféle fájdalmat nem okoznak nekik.

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges!