Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

Határozott fejlődés

2010. szeptember 26., vasárnap

Tegnap, kihasználva a jó időt (amiről tudtuk, vasárnapra semmi sem marad belőle), Csalánosiban indítottuk a napot. Mi a lányokkal fél 7-kor érkeztünk, de 8 körül befutottak Zengőék is.

És végre, végre, végre sikerült úgy lefotóznom a lányokat, hogy Sallyke ott és úgy maradt, ahogy én akartam.
Korábban spontán közös fotók készültek, azaz ha Sallyke feküdt valahol, Zarát melléfektettem, mert ugye ő tud helyben maradni. Sally is - ha akar.

Na tegnap leültettem őket egymás mellé.
Sally persze szabotált eleinte. :)))
Először lefeküdt. Aztán hempergett.
Na újra. Felültettem. Marad. Akkor meg felállt, előrébb jött.
Újra.
És sikerült. Rájött, úgyis mindig leültetem, nem szabadul. Nem hülye, megértette. Ott ültek egymás mellett, jópár percig, egészen addig, amíg azt nem mondtam, 'mehetsz'...
Lett végre néhány klassz fotó. Róluk, együtt.
Le is cserétem a blog fejlécét, a kezdőképet a weboldalon, és persze a Kutyáim oldalon a bannert.

Közben végeztem a könyvvel...
A Cesar Millan féle könyvvel.
Eleinte marha lassan haladtam, a vége felé is igazából az 'sürgetett', hogy mielőbb kölcsön tudjam adni Zengőéknek.

Jó kis könyv, sok mindenre rányitotta a szemem. Van, amivel tudok azonosulni, van amivel nem igazán, de az alapelmélet mindenképpen elgondolkodtató.
Mióta komolyabban áskálódom ezen a területen, és tényleg igyekszem falkavazérként viselkedni a lányokkal, sokat simult a kapcsolatunk.
Ajánlom mindenkinek, hogy igenis szánja rá erre az időt.
Igenis meg kell tanulni, mit jelent kutyának lenni, mit jelent kutyát tartani, sosem tévesztve szem elől, hogy az embernek nagyobb szüksége van a kutyára, mint fordítva. És ha már az a négylábú megtisztel minket azzal, hogy társául elfogad, szeret, ragaszkodik - akkor bizony megérdemli, hogy megtanuljuk számára élhetővé tenni a közös életet.

Ismerd meg jobban Zarát és Sallyt itt.