Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

Anya, ugye Te is jössz...?

2010. szeptember 19., vasárnap

Ma délután megint csak nem tartott vissza minket az esős idő.
Kimentünk a Csalánosiba a lányokkal, előtte felszedtük Cintiát. Az erdőben pedig Zengő, Jammy, és gazdik is csatlakoztak.

Mivel a tóparton megbeszélt találkát egy ott vidáman legelésző paci meghiúsította, átsétáltunk a régi mezőnkre.
No nem volt a lóval semmi baj, leszámítva, hogy atom egyedül volt, és nem tudtuk, mit reagálna egy kutya kedves közeledésére.

Ebzetek jót játszottak, mi szépen lassan átáztunk, de sebaj.
Értük mindent.

Mikor hazaindultunk, Zarát 'odaadtam' Cintiának, mert Sallyke nagyon lassan ballagott, elfáradt már. És Zarám nagyon szépen ment pórázon Cintiával is. Kicsit fájt is látnom, hogy mással is ilyen ügyes, másrészt meg büszke voltam rá nagyon... Aztán egy-két perc elteltével - én hátul kullogtam Sallykével - Zara egyre gyakrabban, gyakorlatilag minden második méternél hátranézett, hogy jövünk-e... Annyira édes volt. Láttam a kis pofiján, hogy szokatlan a szitu, és én hol vagyok, de közben meg tette a dolgát. Ilyen hátrafordulások után mindig visszaigazodott Cintia lábához, és felnézett rá. És ment lábnál.
Azért ilyenkor nagyon büszke vagyok rá.
Ügyes kicsi lánykám...

Itthon szokásos... Ázott kutyaszag, kiadhatnánk dezodorban.
Közben eljött a vacsoraidő is. Sallyke sok főtt zöldséget kapott a hamihoz, plusz a megfőzött csirkefarhátról némi husit.
Zarám pedig tápot, konzervet, szelénpet-et, immunerősítőt (ősszel mindig rájön a megfázhatnék)... Nem volt panasz.

Ezeket a könyveket olvasgatom most... A Cesar Millan könyvvel marha lassan haladok. Nem tudom, miért. A Kutyapszichológiát gyorsan kivégeztem. Ez valahogy nem köt le. Oké, értem a szemléletét, de sokszor valahogy öntömjénezőnek tűnik, és sehová sem halad a történet. Már több, mint száz oldalt elolvastam, és alig kaptam használható infót.
No azért jó kis könyv ez, csak valahogy... Na jó, nem egy Harry Potter.
Mondjuk ezzel is, és a többivel is (Jan Fennel könyv, 101 kutyatrükk, tv műsorok stb.) ugyanígy vagyok: amivel azonosulni tudok, amivel egyetértek, azt igyekszem alkalmazni. És minél több ilyen könyvet olvasok, annál jobban értem a kutyáim, annál jobban tudok velük kommunikálni, és bár ettől még nem fog gyökeres változás bekövetkezni, mégis... Egyre jobban rányitják ezek a művek a szemem arra, hogyan is tudnék úgy élni a lányaimmal, hogy ők is boldogok legyenek, és én is.

Zara ráadásul, mióta kezdek megvilágosodni... Más a kapcsolatunk.
Jobban értem őket.
Talán ők is engem.

A klikkeres könyv nagyon tetszik. Nagyon jó a szerkezete, olcsó is volt, és hát a klikkerrel tanultunk meg ugatni!! És ha az ember ráérez a klikk lényegére... Nagyon hasznos kis eszköz. Továbbra is használni fogjuk. És hát bármi, bármi a világon, amivel előrébb tudunk lépni - azt bizony igenis használni kell.
Mostanában amúgy, tényleg - egy szavam sem lehet Zarácskára. Gyönyörűen behívható! És ez nagy szó. Ez amúgy is minden kutyás rémálma. Hogy az ebzet lelép, és gazdi hiába hívja...
És alapvetően, minden jobb. Okos kutya. Nagyon szeretem, ezt ő is pontosan tudja, de emellett igyekszem hagyni, hogy 'kutya' legyen.
Még képek!