Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

A csend hangja

2010. szeptember 17., péntek

Kora délután felkerekedtünk, lányokat bepakoltam Samuba, és kimentünk a Csalánosi erdőbe.
Már régen voltunk...

Az eső esett rendületlen. Gumicsizma, kapucnis kabát, felhajtott szárú farmer.

Sétáltunk egy jó tempósat, Zara lábnál, Sallyke mögöttünk. Bóklásztunk, futkostak, labdáztunk.. Zara csobbant egyet. Kihozta a bedobott labdát.
Jó volt nagyon kint lenni. Sehol senki, csend volt, remek alkalom arra, hogy az ember(nek nevezett állat) elgondolkodjon az élet dolgain.
... miután elengedtem Zarát (mármint póráz nélkül jött lábnál, csak ugye mondtam neki, hogy 'mehetsz'), néha próbáltam úgy irányt váltani, fák közé bemenni, hogy ne vegye rögtön észre, és később elkezdjen keresni.... hát nem sikerült. Ez azért nem volt mindig így.
Most ahányszor beértem volna a fák takarásába, már ott csörtetett el mellettem vigyorogva, lihegve. Hát nem mondhatom, hogy nem figyel rám...

Egyik délután is, a vacsi placcon, egyszercsak eltűnt szem elől. Átfutott a bokrok túloldalára. Sípoltam (a szép új sárgával), és már rohant is ezerrel. Már menet közben, mikor rongyol felém, leklikkelem többször, nem csak mikor megérkezik.
Az ugatás parancsra már profin megy, sőt. :)) Lassan elkezdem megtanítani beszélni. És ez csak félig vicc (elpirultam...).

Sajnos nemrég, itthon, ébredés után láttam, hogy sántít. Illetve ez úgy néz ki, hogy mikor pihen egy ideig, és felkel, akkor az első pár lépésnél óvatosan, olyan kis bénán rakja a hátulját, látszik, hogy fájdalmai vannak.

Holnap elviszem infrára, remélem, bent lesz a doki.

Lassan három hónapja lesz, hogy voltunk ez ügyben, úgyis itt az ideje az ismétlő kezelésnek.
Inkább ez, mint a rymadil.

Életük még több részlete itt olvasható.