Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

Simi a buksira

Kinek jár a “simi”? A Pedigree-nek és mindazoknak, akik az Örökbefogadási Programban, illetve az „Egy tál eledel” kampányban részt vesznek.
Miért? Mert megérdemlik. Olyat tesznek – sajnos ritka kivételként –, amivel sok kutya életén segítenek.

A Pedigree – nemzetközi mintára – 2009-ben nálunk is elindította Örökbefogadási Programját. 2010 végére minden korábbi várakozásukat sikerült felülmúlni, amiről részletesen olvashat itt és itt is. Mi azonban nem a máshol is elérhető információkat akarjuk megismételni, hanem azt akarjuk bemutatni, hogy mi és ki(k) az elért eredmények titka.

Mesélünk Gál Juditról (naná, hogy kutyatulajdonos), a program háttérben dolgozó PR tanácsadóról, a Hill & Knowlton cégről, Hegyi Barbaráról, desszertről, élményekről, félelmekről.

Azt kértük a Judittól, hogy személyesen beszélgessünk. Látni szerettük volna a mimikáját, azt hogy csillog-e a szeme, amikor a feladatokról mesél. A feltételezésünk beigazolódott, minden gesztusa azt mutatta, hogy ez számára nem csak munka (Gál Judit a Hill & Knowlton PR ügynökség vezető tanácsadója, ez a cég segíti a Program kommunikációját). Napi teendője persze nem csak ehhez az ügyfélhez (Pedigree) kapcsolódik, számtalan projektet kezel(nek) párhuzamosan, de ahogy Ő fogalmazott „ez a desszert”, de ebben is rengeteg munka, tervezés, szervezés, egyeztetés van.
Judit szenvedélyesen mesél a kezdetekről is: az egész program napról-napra formálódott, eleinte lassan nőtt, de egyre többen és többen csatlakoztak a Facebook oldalhoz, aminek most épp 15.419 rajongója van.

A program házigazdája Hegyi Barbara színművésznő, aki az akció ideje alatt a másik kis kedvence mellé örökbefogadott komondor, Dió boldog gazdija is. Judit szerint nem is találhattak volna jobb embert erre a szerepre, Barbara nem „kirakat” háziasszony, valóban szívén viseli a kezdeményezést, aktív szerepet vállal benne, proaktívan szervez akciókat.
Legutóbb a tavalyi árvíz során a bajba jutott menhelyeknek szervezett koncertet Hegyi Barbara, ez a mentalitás pedig áthatja valamennyi „szerepvállalását” is a programon belül, ami természetesen ezúttal nem szerepjátszás.

Gál Judit Az örökbefogadási kampány mellett nagy sikernek tartja azt is, hogy tavaly az örökbefogadási program égisze alatt egy asztalhoz ültették mindazokat a hazai szakembereket, civil szervezeteket és hatóságokat, akik a felelős állattartás megoldásáért dolgoznak. Így az évek óta halmozódó ellentétek oldódni látszanak a szakmán belül, és végre hatékonyan léphetnek fel közösen az állatok védelme érdekében. (Itt jegyezzük meg, hogy mi is örömmel segítjük ezeket a fáradozásokat, amennyire ezt lehetőségeink engedik, hisz céljaikkal csak egyetérteni tudunk.)

A siker öröme mellett Juditban is ott volt a félelem, hogy a munka során látott sok-sok szomorú szempár vajon mennyire viseli meg lelkileg. Hogyan lehet feloldani azt a gyötrő érzést, hogy miközben annyi mindenkin segítenek, mégsem segíthetnek mindenkin?

A válasz „egyszerű”. Simogatással. “Egy simi a buksira” és az ártatlan jószág szeme máris megtelik hálával, túláradó szeretettel, mert már ez is több, mint amit sokuk élete során valaha is kapott. Nem kell félnünk attól, hogy nem bírjuk látni a sok árvát, hogy legszívesebben hazavinnénk mindannyiukat. Azt javasolja, ha csak kicsit is tenni akarunk értük, akkor menjünk ki a legközelebbi menhelyre és vigyük el a gazdira váró kis kedvenceket egy sétára, vagy legalább simogassuk meg őket.

Nem kell más. Egy simi a buksira.