Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

Halti... majdnem

2011. március 5., szombat

Annyira egyszerű.

Ugye újabban küzdeni igyekszem azzal, hogy Zarámnak elgurul a gyógyszere, ha kutyus jön, ha ember jön, ha pajti jön.
Elhagyja a testét :)), éppcsak ül a lábam mellett, de nem figyel rám, nekifeszül a póráznak, és egyéb finomságok.

Egy ideje azért javult a helyzet, jobban figyelek arra, hogy én legyek felül... és adta magát egy szituban a következő.

Rájöttem, hogy NEM szabad megelégednem azzal, hogy normális esetben szépen jön lábnál, hogy normális esetben fegyelmezett.
Legyen extrém helyzetben is 'itt', akkor is figyeljen rám, sőt, akkor még inkább!!!!
Gondoltam egyet, és a duplapórázunk Zarámra eső végét nem a nyakára hurkoltam (ahol már olyan izmos, hogy meg sem érzi, ha megrántom - sajnos a kezem nagyon is érzi)... hanem a pofijára.
Kipróbáltam: mivel nincs fixálva, simán enged annyit, hogy tudjon lihegni, DE két ujjal, finom mozdulattal meg tudom állítani a rohamát.
Elképesztő a különbség, és terveim között szerepel holnap Zengőn is letesztelni. :)))))
Mondjuk hozzáteszem, hogy Zara elég fegyelmezett már ahhoz, hogy ne igyekezzen letúrni az orráról. De ha egy 'keményebb', vagyis fegyelmezetlenebb ebről lenne szól, lehet ő azért megpróbálná letúrni a nóziról.

Természetesen nincs mindig rajta a póráz. Zara azért alapból már gyönyörűen jön lábnál, így azt csináljuk, hogy mikor póráz nélkül rosszul kezd(ene) viselkedni, rárakom. Amint készül elhagyni a testét, picit megrántom, és máris rám figyel!! Kizökkentem a gyógyszerelgurulós állapotból, simán, erő és fájdalom nélkül.
Ha lenyugodott, megint leveszem.
Neki is jobb, mert nem kapom fel azon a vizet, hogy hiába húzom a pórázt, feszül neki ezerrel, mert ugye jött Charlie, jött XY, aki nagy haverja, és ő hadd menjen már oda.

Egyszer, anno, tréningen, mikor Zarám pörgött és lábmunkánál elgurult a gyógyszere, kérdezte tőlem a tréner, hogy szerintem most miért húz... Hát, mondtam, mert megengedem neki...
És igen, ilyen egyszerű.