KicsiKözepesNagy

Kutyát szeretnél? Előbb tegyél vizsgát!

Sokan szembesülnek nap mint nap ártatlan kutyák szenvedésével, és még többen fordulnak/fordulunk el szemlesütve, mert már nézni sem bírjuk.

Régóta probléma a gazdátlan, kidobott állatok sanyarú sorsa, s az utóbbi időben talán még inkább romlott a helyzet.
Sok helyről hallható, hogy a gazdasági válság okozta nehézségek csökkentését sokan úgy látták kezelhetőnek (legalábbis részben), hogy megszabadultak "imádott" négylábú társuktól. Használhatnánk sokszoros idézőjelet is, mert akik számára valóban társ, családtag a kutya (vagy akár macska), az még nehéz helyzetében sem tenné utcára, menhelyre, a szerencsére bízva további életét.
Igaz, ez csak egy része a teljes képnek, hisz a legnagyobb gond nem a gazdasági válság, hanem a felelőtlen állattartás.

Magyarországban a lakosság számához képest sokkal több kutyát tartanak az emberek, mint Európa legtöbb országában.
(Nincs pontos adat rá, de különböző szervezetek, egyesületek becslései szerint jelenleg kb. 2-3 millió kutya él az országban.)
Ez csak látszólag jó (lásd: szeretjük az állatokat - ez enyhén áthallásos is lehet:)), mert a tények sajnos épp azt mutatják, nem szeretjük eléggé Őket, és épp ezért van ennyi kutya (ideig-óráig) az embereknél. Mert amint bármilyen nemű probléma(rossz(?) a kutya, beteg, anyagi körülmények romlása, stb.) felmerül, pillanatok alatt, zokszó nélkül képesek nem is lemondani róla - és esetleg új családot keresni neki -, hanem megszabadulni tőle.
Ez nem azt igazolja szerintünk, hogy mi magyarok, annyira szeretnénk az állatainkat. (Természetesen tisztelet a kivételnek, akinek nem inge..., stb!)
És akkor még szó sem esett az állatkínzásokról, a menhelyek kilátástalan helyzetéről, a gyepmesteri telepek "működéséről, működtetéséről", a gyomorforgató módon kutyákat szaporítókról, stb.

Biztosan sokunkban megfogalmazódott már, ez nem mehet így tovább, valamit tenni kell!
A helyzet nem fog megváltozni varázsütésre, de, ha semmit sem teszünk, akkor később sem fog.

De mit lehet tenni? Mi (lehet) a megoldás?

Szerintünk legyen tanfolyam elvégzéséhez és vizsgához kötött a kutyatartás.

Bár a mondat kijelentő módban íródott, tudjuk, hogy ez elsőre furán hangzik és rengeteg kérdést vet fel.
Mi csak elmondjuk, mire gondolunk, aztán lehet rajta vitatkozni (itt vagy a facebook oldalunkon), ki lehet egészíteni további ötletekkel.
Maga a gondolat egyébként nem egyedülálló (bár Magyarországra vonatkozóan még nem futottunk bele, jelezzétek, ha tudtok ilyenről), mert a nálunk minden szempontból "fejletlenebb" Svájcban úgy tudjuk létezik.

Ha mondjuk ahhoz, hogy valaki kutyát tartson (fajtától függetlenül) el kellene végeznie egy 2-3-4 (?) hónapos tanfolyamot, ami pénzbe (de nem egy vagyonba) kerülne, az a következő dolgokat eredményezhetné:

- az emberek egy jelentős része legalább alapszintű (!) ismeretekkel rendelkezne a kutyákkal, kutyafajtákkal, kutyatartással kapcsolatban
- ezáltal a nagyobb tudás mellett talán a kutyának is nagyobb respektje lenne néhány helyen, hisz meg kell dolgozni azért, hogy tarthassunk
- talán csökkennének a kutyákkal kapcsolatos rémhírek/atrocitások is (ahol alapvetően sosem a kutya a hibás, hanem az ember vagy az embertelenség)
- kevesebb lenne az "impulzus" vásárló, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy jó lenne egy kölyök kutya, mert olyan "édi"
- valószínűleg sokan körültekintőbben választanák ki a magukhoz illő fajtát/társat
- vagyis mindenképpen felkészültebben vágna bele mindenki a kutyatartásba
- a megszerzett vizsga egyúttal szankcionálásra is használható lenne (ha visszavonható/megvonható)
- bizonyos esetekben a visszavont vizsga újra megszerezhető lenne mondjuk 3 év elteltével, de csak még magasabb áron, és emelt szintű képzés elvégzésével
- akár örökre megvonható lenne a tanfolyam elvégzésének lehetősége (pl. azoknak, akik akár csak egyszer állatkínzást követnek el)
- tenyésztőknek, menhelyeknek le kellene jelenteniük (és kérniük kellene a vizsga meglétének igazolását), ha az adott engedéllyel valaki kutyát vesz vagy örökbe fogad
- összességében idővel kevesebb kutya élne ugyan az országban, de azok többsége olyan körülmények között, ahogy illene

Persze igazi eredmény akkor várható, ha már gyermekkorban elkezdődne a képzés. Ezért (mondjuk) 15 év feletti gyerekeknek az iskolákban fakultatív módon lehetővé kellene tenni egy ilyen tanfolyam elvégzését és a vizsga megszerzését, ebben az esetben azonban díjmentesen!
Tudjuk, hogy a gyerkőcöknek már így is rengeteg az ilyen-olyan fakultatív képzés, különóra, de mivel szabadon választható mindenki eldöntheti, fontos-e ez számára (vagy gyermeke számára), hogy már most elvégezze (ez a szülőknek sem lenne rossz eszköz a kölyökért könyörgő gyermek időleges "leszerelésére - ha meg elvégzi, akkor máris egy fokkal valószínűbb, hogy komolyan gondolja) vagy inkább majd később, de akkor már pénzért (vagy soha, de akkor meg nem tart kutyát, mert úgy gondolja egy papagáj kevesebb macera).

A bevezetése történhetne pl. a kötelező chipezés mintájára, azaz mondjuk (kvázi dátum) 2012. január 1. után tulajdonosváltás már csak ilyen vizsgával lehetne. Így azok, akiknek már most is van kutyájuk, nem róna "felesleges" plusz terhet, de belátható időn belül a folyamat végigpöröghetne.

Hogy ezeket a tanfolyamokat, vizsgákat milyen keretek között, mennyiért, milyen tartalommal lehetne/kellene megszervezni, megtartani, elvégezni azt most nem célunk kitalálni, mert az már egy következő lépés lenne.
De pl. ezeknek a szervezését rá lehetne bízni menhelyekre, akik felkérnének erre megfelelő oktatót, és a tanfolyam ára hozzájuk folyik be (mínusz a költségek: oktató, terem, segédanyagok, stb.), ami a fenntartásra lenne fordítható. A legjobb, ha van a menhelyen esetleg olyan terem (bár ez elég futurisztikus, elismerjük), ahol meg lehet tartani az oktatást, így eleve hatással lesz az emberekre az, amit ott tapasztalnak. És biztosan növekedne az örökbefogadók és önkéntes segítők száma is.

Ahogy írtuk, ezt vitaindítónak szánjuk, várjuk a hozzászólásokat, véleményeket!

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges!

Bartusek Géza2011-05-16 16:54:43 #1
Ilyen tanfolyamot szervezünk - igaz, ez nem kötelező, hanem kizárólag önkéntes alapon működik - a Bartusek Körben: www.bartusek.hu. Sőt, keressük országszerte hozzá a partnereket.


Németh Ferenc2011-02-18 12:54:08 #2
T.Cím! Egyetértek Sterk Éva hozzászólásával, és ki is egészíteném. Kezdjük a kultúránk ezirányú komédiájával. Először is egymást sem szeretjük, feljelentgetjük a minket sem szerető hatóságok zöld számain. Nem ebből következik, de jellemző, hogy különböző népréteg máshogy viszonyul egymáshoz is, de az állatjaikhoz is. Gondolom, hogy a cikk indítója nem lehet elmaradott tzérségben élő, mert akkor nem írna le álmokat, ami ugyan megfelelő lenne, csak végrehajtható nem. Nem kívánom bántani a "nem a napon barnult" kisebbségünket, akik sokak szerint szeretik a gyerekeket (családi pótlék, stb..), és szinte valamennyiüknek sok kutyájuk van, természetesen ellátatlanul. Később aztán az erdőben egy kikötött fánál agyonverik a kutyákat, stb. Sajnos ennél semmivel sem különbek a vÍkkendezők, akik a városi lakásukba már nem viszik haza a kutyát, ami egész nyáron szórakoztatta őket, hanem kidobálják az autóból, néha menet közben. Szóval ez egy nehéz kérdés. Ha elolvassátok a Heves-Megyei Hírlap mai számát, ott egy lótartó gazdáról???? írnak, aki ellen az ügyészség megszüntette a nyomozást, pedig szerintem minimum a lovak elkobzása és az Ő őrizetbevételére kellet volna sort keríteni. No, ezért kezstem a kultúrával. A kutyákkal kapcsolatosan, védelmükre először is a pontos összeírást kellene szorgalmazni. E célra nagyon alkalmasak lennének a postások, akik egy fényképezőgéppel, közel azonos időpontban helyszíni felvétellel tudnának képet mutatni az állatvédőknek a valós helyzetről. Ennek előnye, hogy minden háznál, és az utcán kóborló kutyáról adatokat lehetne szerezni, melyet egy helyi állatvédő a megfelelő eszközökkel regisztrálhatja a számítógépén, és megosztaná a képeket egy országos anyaghoz. E képek alapján kellene meghozni azokat a szükséges teendőket, mely a cikkben és a hozzászólásokban leíródott, majd megfelelő jogszabályi hátteret teremtve, azokat szigorúan alkalmazva talán előbbre lehetne lépnünk. A svájci és hasonló fejlettségű országok szabályait csak akkor lenne célszerű alkalmazni, vagy felvetni, ha állampolgáraink hasonló fejlettségűek lennének. Akkor e vitaindító megírására kb 100 év múlva került volna sor. Persze így sem felesleges, de aki most szereti az állatait, ahhoz ez a cikk nem szól, aki pedig nem szereti, azok nem is olvasnak ilyeneket, mert van az interneten épp elég lövöldözős játék, stbb... Szóval én pesszimista vagyik. Üdv: Németh Ferenc


Nágel Julianna2011-02-18 11:10:55 #3
Alapvetően nem vagyok az ötlet ellen, és elsőre nagyon jó ötletnek találom. De jobban belegondolva valahogy földtől elrugaszkodottnak tűnik. A kutyákat sokan nem hobby állatként tartják hazánkban, hanem házörőként, főleg vidéken. Elképzelhetettlennek tartom, hogy ezek az emberek komoly összeget fizzessenek azért, hogy a szomszédban megellett kutyától elvigyenek egy kölyköt. Szerintem ez egyenlőre hazánkban egy kicsit utópisztikus ötlet. És nem is akadályoz meg senki abban, hogy vizsga nélkül kutyákat tarthasson. Vagy folyamatosan ellenőriznék, hogy éppen mikor kinek ellik a kutyája, és mennyit? Szerintem lehetettlen. Még egy félelmem van ezzel kapcsolatban, hogy egy ilyen szankció jelentősen fellendítené a fekete piacot, ahol a kutyákat még embertelenebb körülmények között tartják. Én imádom a kutyákat, de miért csak őket védenénk? Hol a határ? Melyik az az állat amelyiknek nem fontos, hogy jó körülmények között élhessen? A díszhalak bele fulladhatnak az alás akváriumban, és nem kívánt kicsinyeik lehúzhatóak a wc-én? A hörcsögökkel mi a helyzet, vagy a lovakkal, a hobbiból húsvétkor megvásárolt nyuszikkal???? És sorolhatnám...


2011-01-19 19:51:36 #4
Értem, amit Éva írsz (elnézést a tegezésért, de olyan fiatalnak tűnik a képen!:) ), és alapvetően egyet is értek. Valóban "túl" nagy lépés lehet a fenti, de esetleg ezt célként kitűzve, és ennek szellemében felépítve sok "kis" lépéssel, az talán már működhet. Abban, amit írtál, és cikkben leírtakban szerintem sok a közös pont. A legfontosabb része talán a képzés. Ha az nincs, akkor nehezen fog változni a láncon tartás, moslékkal etetés, stb. Ha ehhez hozzákapcsolódik az, hogy fokozatosan haladva már csak olyanok tarthatnak kutyát (vagy akár macskát is), akik végigcsinálnak egy ilyen képzést és le is vizsgáznak, és ez kötelező, akkor fokozatosan talán az általad is megfogalmazott problémák is csökkenni fognak (hisz a képzésen pont olyan dolgokról is szó eshet, amiket Te is említesz). Egyébként azt nem tudom, Svájcban mi váltotta ki azt, ami ahhoz vezetett, hogy bevezették a fenti (vagy hasonló) rendszert - attól tartok ott sem megelőzés volt, hanem rossz tapasztalatok eredménye -, de működik. Hátha működne idővel itt is. De szép lenne!:)


Sterk Éva2011-01-17 18:10:48 #5
Hát ez nagyon szép lenne, ha megvalósulna, de én a kisebb lépések híve vagyok. Ma Magyarországon az állattartási kultúra balkáninak mondható. Munkám során betekintést nyertem úgy a haszonállattartás, mint a társállattartás körülményeibe és az ott tapasztaltak mondatják ezt velem. Természetesen mindenképpen tenni kell ez ellen valamit, nem lehet belenyugodni, de én már azt is nagy lépésnek tartanám, ha a vidéki kutyák lekerülnének a méteres láncról, ha nem fémhordó lenne a házuk, ha nem moslékot kiöntve etetnék. Én is szívesebben élnék egy olyan környezetben, ahol az élet (és minden élőlény élete) érték, de azt gondolom, hogy a svájci mintát célként belőni kissé irreális lenne. Persze nagyot álmodni lehet, de én inkább talán azzal kezdeném, hogy be legyenek chipezve a kutyák, oltassák a betegségek ellen is őket (közel 60% még veszettség ellen sem oltatja) ivartalanítással akadályozzák meg a halálraítélt kölykök megszületését, gondoskodjanak az ebeikről nap mint nap, sétáltassák az emberek a kutyájukat. El kellene érni, hogy akinek nem megfelelőek a körülményei, az ne tartson kutyát. A gyerekeket általános iskolában neveljék természet- és állatvédelemre... és sorolhatnám. A kóbor kutyákkal kapcsolatban pedig el kellene érni, hogy a sintérüzlet ne virágozzon ilyen mértékben. Teljességgel követhetetlen sok ezer kutya sorsa, akiket a sintér elvisz. Szóval rengeteg sebből vérzik az állatvédelem ügye. Sok a kutya, nincs értéke, becsülete. Nem jó ez az állatszeretőknek sem és a kutyákkal kevésbé szimpatizálóknak sem. Na hagyok mást is szóhoz jutni, mielőtt nagyon belelendülök!