Kutyás szállások, kutyás szállás kereső

Kirándulás a Somlóra

2010. szeptember 26., vasárnap

Ha szeptember, akkor szüret, ha szüret akkor mulatság is, és sok-sok helyen borvigadalom, e nemes nedű ünneplése, jókedv, kacagás, poharak koccintása, borok kóstolgatása.
A minap mi is hasonló élményekért indultunk neki a Somlónak, ami talán a legkisebb borvidéke Magyarországnak. (Bár újabban emlegetik a pannonhalmi-apátsági borvidéket is, mint legfiatalabbat)
Persze volt a kirándulásnak üzleti oka is, hisz egyrészt kapcsolatokat keresgélünk vendéglátásunkhoz, illetve jó borokat esetleges borvacsorákhoz a falusi vendéglátásba, másrészt Feri legújabb portékájának - gyönyörű, antikolt kivitelezésű, luxus bortartóknak keresünk piacot. Erről majd egy későbbi posztban írok.
A Somló hegy lábánál mindjárt betértünk a Csordás-Fodor borházba, ahol kellemesen elidőzgettünk, Feri rizlinget, furmintot kóstolgatva, én maradtam a szőlőlénél. Érdemes a linkre rákattintani, mert egy nagyon szépen megkomponált borházba látogathatunk el virtuálisan.
Meglátogattuk a Tornai pincét is, ahol hipermodern üvegcsarnokos, körpanorámás kóstolóhelyen szürcsölgethettünk. Tényleg 21. századi, bár én szívem szerint maradok a pókhálós, kissé dohos, hordószagú pincéknél.
És akkor álljon itt egy idézet Hamvas Bélától, aki nagy kedvelője és értője volt a somlainak:

Ott, ahol a Bakony hegység lankái már síksággá szelídülnek és a Kisalföld lapálya kezdődik, a két táj határán emelkedik a Somló hegy magányos, csonka kúpja. A Somló igazi kincse a szőlő. A sajátos mikroklímájú, valamint különleges összetételű talaja miatt sajátos és egyedi a "hegy levének" íze és illata.

A somlói hazánk legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből oázisként kimagasló tanúhegy lejtőire korlátozódik. Éghajlata kiegyenlített, kontinentális. Viszonylag korán tavaszodik, a nyár általában nem igazán forró, az ősz kellemesen meleg és hosszú. Az itt termett borok savban gazdagok, kemény karakterűek, testesek, teltek, diszkrét illatúak, általában lassú fejlődésűek: hosszú ideig érnek és későn öregednek. Csak fehérbor-termő vidék. "Minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesedett, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt". (Hamvas Béla)

Felbaktattunk a lejtőkön a legújabb építkezésig, a Kreinbacher birtokig. Itt valami csodálatos látvány fogadott a szépen gondozott tőkék közt, bár borús volt az idő, nem kedvezett túlságosan a fotózásnak, főleg normális nagylátószög nélkül.

További képek még itt: http://egycseppbodzas.blogspot.com