KicsiKözepesNagy

Greatest love of all

Már sokszor gondolkodtam ezen, és mindig ugyanarra a következtetésre jutottam.

Láttam, tapasztaltam, átéltem, megéltem már sok mindent életemben.
Jót és rosszat, hullámvölgyeket, felhőtlen boldogságot, kudarcokat, összeomlásokat, szerelmeket, barátságokat.
Sok embert szerettem, sokan szerettek, sok emberben csalódtam, kellemesen és kellemetlenül egyaránt.

Mióta kutyám van, boldog vagyok. Mióta kutyám van, tudom, mi az igazi szeretet.
Mióta kutyám van, értem, mi a felelősség, mi az önzetlenség, mi a feltétel nélküli ragaszkodás, a hűség.
Rá kellett jönnöm, hogy a hozzájuk fűződő kapcsolatom teljes.
Szeretnek, és én is szeretem őket. És ez az a fajta szeretet, ami soha nem fog elmúlni.
Ők nem hagynak el valaki másért, és én sem fogok soha 'kiszeretni' belőlük.
Életük végéig, életem végéig összeköt minket az a láthatatlan szál, ami miatt melegség önti el a szívem, ha velük vagyok, ha csak rájuk gondolok. Sosem veszekszünk, sosem csaljuk meg egymást. Mindig öröm, ha újra találkozunk, még ha akár csak két perc is telt el, mióta láttuk egymást.
Mutassatok egy 'emberi' kapcsolatot, ami ugyanezt nyújtja!
Mutassatok egy 'emberi' kapcsolatot, ami örökké tart.

Jönnek-mennek az ember életében a kétlábúak, barátok, szerelmek, szeretők.
Jönnek, és mennek.
De ő, ők nem. Ők Veled maradnak.
Kérdések nélkül. Feltételek nélkül. Kompromisszumok nélkül.
'....Ő a Tiéd lesz, és az is marad, hűséges lényként szívének utolsó dobbanásáig. Tartozol neki annyival, hogy méltónak találtatsz feltétlen szeretetére.'

A blog még több bejegyzése itt és itt.

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges!